*- Rémes passzban vagyok. Az önbizalmam lement a pincébe.
- Van ez így. Az ember időnként férjhez megy - és akkor mélyen lemegy neki.*

Imádom Fablét. Mindig tudja, mit érzek...

Most ilyen semmilyen minden... Tele vagyok kétséggel. Na nem az érzelmeimmel kapcsolatos kétségek őrölnek, azok rendben vannak, dúlnak mint állat. Hanemhogy volt-e, van-e, lészen-e bármikor, akármelyik korban olyan randa menyasszony, mint amilyen én vagyok...?! Az egész család, kitartóan keres nekem menyecskeruhát... Kaptam nyári ruhát, kaptam pólóruhát, kaptam asszonykórusos népviseletet, egyiket sem pipáltam ki, miszerint: "na, ő az..."

Ad egy: mindegyikben úgy nézek ki, mint egy várandós tehén.

Ad kettő: a ruhapróbák közben fedeztem fel, hogy utálom -az eddig kevésbé utált testrészeim közé tartozó- a vádlim. 

Ad három: miért nem áll úgy egy ruha az emberen, ahogy azt elképzelte?

Ad négy: valahogy mindig bőgéssel végződnek ezek a próbák.

Ad öt: ha belefeszülök, sem tudok lefogyni az esküvőig 50 kilósra.

Ergo: menyecskeruhának se híre, se hamva. 

Igazándiból nem is terveztem menyecskeruhát... De aztán valahogy mégis tetszett. Azt terveztem, farmerbe öltözöm át, aztán hurrá. De most meg... Tudom, kisebb probléma is nagyobb ennél, de hát mit tegyen az ember lánya, ha netfüggő, és szebbnél szebb menyákat lát a világhálón?! Mit tegyen, ha a netről lecsusszanva, a tükör elé beficcenve csak HASAT, COMBOT, VÁDLIT, KAROKAT, CSÍPŐT lát, mindezeket a normálistól enyhén szólva eltérő méretben?! Egész eddig ki voltam békülve magammal, eljutottam odáig, hogy már-már jól éreztem magam a bőrömben. Erre most paff, nyekk, könnyzápor, bűnrondavagyok. Na de mindegy, talán ez is csak múló állapot...

Azért a nyehegés közben haladunk is ám... Ma voltunk a virágosnál, lesz kálacsokrom. Ennek nagyon örülök :) Pappernek lesz kálakitűzője, a tanújának pedig rózsásosos.

Akkor voltunk ma a cukrászdában. 40*40*12 cm-es tortát kértem, "földszinteset", fehér marcipánnal burkolva. Közepén a Pixies nászpár (remélhetőleg holnap reggelre már itt is van), köréjük zöld krémből egy kis "füves rész", és az egész torta ilyen bohókás-mezős-virágosrétes figurára véve. Azt mondta a -nagyon aranyos- bácsi, hogy elég lesz ekkora torta az 50 főnek, meg az árát is megsúgta, amitől -bár nem mutattam- elájultam. És ez nem az a rossz fajta ájulás, mert egy minimum 50 adagos tortára nagyon korrekt árat mondott, de még nem árulom el, babonából ;)

Szóval haladunk kérem, haladunk :)

A péntek meg vészesen közelít, nemsokára iskola. De legalább nem hétfővel kezdődik a hét ;)

Nnna, ez csak egy gyors helyzetjelentés volt, még majd jelentkezem. Tsók.

Avagy a kocka el van vetve. Legalábbis zenekérdésben :)

 Nnnna, akkor megpróbálkozom a jútúb beágyazással, mivel tegnap este Életem Pasasával összeraktuk a "zenemenüt" az esküvőre ;)

1. Vendégek bevonulása, helyfoglalás:

2. A mi bevonulásunk:

3. Anyakönyvi beírás:

4. Himnusz.

5. Aláírások:

6. Gyűrűhúzás:

7. Fogadalom:

8. Gyertyagyújtás:

9. Szülő-, testvérköszöntés:

10. Gratuláció, kivonulás:

Hú, most nézve eléggé széthúzta a blogot a video, de nézzétek el, tőlem az is óriási teljesítmény, hogy be tudtam ágyazni :)

Szóval én büszke vagyok magunkra :) Szerintem tökéletes dalokat választottunk. A Himnusszal vagyunk még gondban. Találtunk egy videot, amin egy nagyon tehetséges basszusgitáros játssza a Himnuszt. Kitaláltuk, hogy megkeressük neten, elkérjük tőle a hangfelvételt, én feléneklem a Himnuszt, összetesszük, és az fog majd szólni (ha az anyakönyvvezetőnk megengedi ;] ). Na, az elkérésig eljutottunk, de választ még sajnos nem kaptam. Türelmesen várok, ha meg esetleg nem sikerül, marad a jól bevált formula..

Más...

Ma voltam a Ziskolában... Nem indul a szakom... Voltam a munkaügyiben. Nem indítanak képzéseket... Szívás. Ha más nem, akkor ennek az évnek a céljai a nyelvvizsga és a jogsi lesznek. Elvégre egy feleségnek mobilnak kell lennie ;))

Megint más. Új hobbim van :) Veszettül pirográfozom. Ez egy nagyon helyes kis szerkezet, olyan, mint a forrasztópáka, csak különböző vastagságú hegyek vannak rajta, és ezekkel "rajzolok" a fába. Már készítettem egy Welcome táblát ajándékba, most egy portréval küzdök. Íme a táblácsku:

Szóval most így állunk. Nnna, felfüggesztem kicsit magam, mert nagy megpróbáltatást jelentett nekem ez a videobeágyazás :)

Majd még jelentkezem. Tsók.

Mától számítva 2 hónap, és esküvőzünk!!! Már csak 61-et kell aludni :))))

 Szépjónapot :)

Nnnna, haladunk. Lista: :)

- Megvettük Kedves öltönyét!!! Lenvászon-pamutszerű, érdekes anyag, nagyon fincsi :) Barnásszürke szín, hosszított zakó, hozzá a nadrág. Mintha ráöntötték volna! Ehhez választottunk egy krémszínű inget, és egy barna-arany-krém ferde csíkozású nyakkendőt. Ez mind együtt volt 28000 pénz... :-/ (szerintem az eddigi legnagyobb kiadásunk) De megérte, mert nagyon fess benne a Fiatalember, s ráadásul később is lehet majd hordani, akár farmerrel is a zakót. Naggyon csini :)

- Megvettük a gyűrűket. Róluk képet is csatolok, íme:

Nagyon szépek, sokkal jobban tetszenek, mint a katalógusban. Jahm, nem mellesleg hivatalos Menyasszörnyként írok már :) Ahogy elhoztuk a gyűrűket, visszasétáltunk a kocsihoz, és a Lidl előtti parkolóban, az autóban megtörtént a leánykérés :D Kedves elmesélte, hogy Ő úgy tervezte, hogy még az esküvő előtt meg tudjuk venni a házat, és akkor majd Ő átmegy, majd valami ürüggyel áthív, addigra ott lesz az üres házban egy pléd, valami "gagyi kaja" (idézet Kedvestől), és megkéri a kezem :) Olyan tündéri, de sajnos a körülmények kitolták a házvásárlás időpontját kicsit, úgyhogy maradt a parkolós "Leszelafeleségem??" (így egyben, hadarva :D ). Igent mondtam, naná... :) (És amint a kép mutatja, beleillik az én gyűrűm Kedvesébe, jupí :] )

- Újracsináltuk a meghívókat. A fejlett esztétikai érzékkel rendelkező Pasasok (Édesapám és Kedvesem) letorkolltak, miszerint ne gányoljak én a gyöngybetűimmel, nyomtassunk... Így hát nyomtattunk. Be kell vallanom, igazuk lett, sokkal elegánsabb, mint a kézzel írt verzió. Íme az eredmény:

Akik eddig megkapták, el sem hitték, hogy Sk. csináltuk :)

- Ebből következik, hogy jópár meghívót már eljuttattunk a címzetteknek, s ma fel is adtuk a postázandókat. Még négy darab vár a gazdájára, ebből egyet már ma este szállítunk is :)

- Voltunk az önkormányzaton előzetes megbeszélésen Polgármester Asszonyunkkal :) Hurrá, a messziről jött társaságot el tudjuk altatni a vendégházban. Nagyon baráti áron kapjuk meg, bár kicsit remeg a gyomrom, mert ezzel a költséggel nem számoltam... Valahogy elfelejtkeztem róla, hogy az alvóvendégeket altatni is kell :)

Megbeszéltük nagy vonalakban az esküvőt, leírta nekem a menetrendet, hogy mihez kell összeválogatnunk a zenéket. Október 26-án megyünk konkretizálni a dolgokat. Ja, úgy volt, hogy nem kérünk szülőköszöntőt, mert Kedves szülei már nem élnek, és kellemetlenül adná ki magát, hogy csak az enyéimet köszöntsük. Na, Polgármesterasszony olyan aranyos volt, hogy az egész át lesz vezetve Kedves részéről egy "nővérköszöntésbe", meg kicsit megemlékezünk a Szüleiről. Meg mellesleg az én Szüleimet is pluszban köszöntjük a házassági évfordulójukon, és Polgármesterasszonyunk elmondja, hogy ezt kb. meglepetésnek szántuk, hogy mi is akkor házasodunk össze, és ez is a hálánk kifejezésére szolgál. Szerintem szép lesz :) Meg megmutatta az egymásnak teendő fogadalmakat, jaj... Hősiesen bevallom, én már ott az irodában elbőgtem magam, olyan gyönyörű volt. Kedves már előre szívat, hogy a házasságkötő teremben majd fel kell mosni engem... Azt hiszem, lehet, hogy igaza van... :-/ :)

-Visszavan még az esküvői torta, a csokrom, Édesapámnak öltöny, a köszönőajándék csokik, meg ilyesmik.

- Megvan az álomcsokor! Ilyet szeretnék:

Novemberben van kála? Ugye lehet szerezni?! (A képet a netről oroztam)

- Írtam a Pixies boltnak, előre utalással lehetséges a csomagküldés, úgyhogy 12-e után megrendeljük a "nászpárt". 

- Kedvenc Sógornő csinál az autótükrökre fehér kendőket. Meg Tőle kapom az esküvői babát. Én erről nem is hallottam, de lesz :) Egy szép játékbaba menyasszonynak öltöztetve, s ez funkcionál autódíszként. Végülis, olcsóbb, mint novemberben virágokat venni a tütüre. Lufik, meg baba. Jó lesz :)

Szóval így állunk. A felüléseket rendületlenül csinálom, 2 kg mínusznál tartok, de most nem tudom, hogy állok, mivel ma pizzát sütöttünk, aminek sajnos képtelen vagyok ellenállni :-/. Meg a lelkemet is erősítem rendületlenül. Egyrészt már most kezdek kicsit belebolondulni a szervezkedésbe, bár minden tökéletesen halad (kip-kop-kop). Másrészt meg kell birkóznom a tudattal, hogy férjhez megyek (Úristen...). Mielőtt fixáltuk volna, hogy lesz esküvő, annyira tudtam bánkódni azon, hogy én sosem megyek hozzá Kedveshez, mert nem kéri meg a kezem... Most meg csak keresem valahol az állam, meg magam is... Annyira hihetetlen az egész. Keblencem váltig állítja, hogy az esküvővel nem változik semmi (Pasas...), de én tudom, hogy bennem minden megváltozik. Egy teljesen új élet kezdődik, amit fel kell dolgozni, amibe bele kell szokni, amiben teljesíteni kell. Persze, hogy papír nélkül is lehet boldog az ember, de akkor végig ott van a "menekülés lehetősége", hogy "büntetlenül" ki lehet szállni a kapcsolatból, hogy szeretjük egymást, de "csak" együtt élünk. A házasság nekem merőben más, mint a nemházasság :) Egy olyan kapocs, amire büszke leszek. Büszke arra, hogy az embert, akit szeretek, férjemnek nevezhetem, hogy én az Ő felesége vagyok. Befostam, na... Nem is kicsit. De biztos minden menya így érez az esküvő előtt, biztos mindenki számvetést készít az életével, és készül az újra. Valószínüleg túlontúl szentimentális vagyok. Teljesen biztos vagyok az érzelmeimben, és tudom, másra sem vágyom jobban, minthogy a felesége legyek. És ez kereken 2 hónap múlva meg is valósul. Szeretnék jó feleség lenni, igazi hátország, akire büszke a férje. Szeretném, ha boldog lenne a házasságunk, és ősz hajjal, összekulcsolt, remegő kézzel mondhatnánk majd egymásnak úgy ötven év múlva is, hogy "szeretlek"...  Tele a bugyim...

Majd még jelentkezem. Tsók :)

 Halihó :)

Ismét nagyot haladtunk pár nap alatt :) Megrendeltük a gyűrűket, hagytunk ott előleget is. Talán már ezen a héten meglesznek.

Megvettük a cipőmet :))) Kemény 2700 magyar Forintért, egy kínaiban. Viszont atomkényelmes, nincs sarka (bár lehetne, mert Keblencem válláig érek kb...), és nagyon csinos. Plusz pont, hogy Szívem Pasasa választotta, míg én az "esküvői tornacsukákkal" szemeztem :) Íme a kicsike:

Aztán megvettük a meghívóhoz szükséges cumókat. Papírboltban papír, toll, varrósboltban selyemszalagok. Mindössze kb. 1500 Forintért, de ebben benne van a pluszpapír a köszönőajándékok bilétáihoz, meg a pluszszalag szintén az ajándékokhoz. A meghívóknak már neki is álltam. A készítés menete:

1.: Rágyújtunk

2.: Csinálunk egy kávét

3.: Megkérjük Férjjelöltet, hogy legyen szíves pontosan megfelezni a papírokat, és sniccerrel kettévágni azokat

4.: Elszívunk még egy cigit, míg a Pasas végre nekiáll

5.: Megköszönjük, és negyed órát ajnározzuk hősiességért, kézügyességéért, metsző férfiasságáért, és egyáltalán Önmagáért

6.: A vastag szalagból öveket készítünk, melyeket tűzőgéppel kapcsolunk össze, és közben háromszor őszülünk bele, hogy a kapcsok nem ütik át rendesen az anyagot

7.: A vékony szalagból masnikat készítünk, s miközben összevarrjuk, a szúrások miatt összevérzett darabokat félrerakjuk...

8.: Az övekre varrjuk a szalagokat, a véres darabokkal lásd mint fent...

9.: Az immár masnis öveket ráhúzzuk a meghívóra, nem sokszor ordítunk fel, ha az előtte még jó övméret szűknek bizonyul, s e mozzanat után ráírjuk: Meghívó :)

10.: Örömkönnyek lepik el szemünket

Íme az eredmény:

(Elnézést az ujjamért, de az ablakhoz kellett tartanom, mert a színek csak természetes fényben érvényesültek, így is csak kb. )

Szóval itt tartunk :) Holnap még beugrunk a városba öltönyt nézni. (egy boltban már jártunk, Kedves próbált egy öltönyt, olyan gyönyörűen állt rajta, hogy majd' elsírtam magam, de az ára...) 

Aztán ma túlestem az évnyitón, de csak 10-én kell bemenni a drága jó iskolába, s valószínű, hogy akkor is azzal szembesülök: nincs elég jelentkező az általam választott képzésre, a szak nem indul. Akkor leszek meglőve, de majd kitalálok valamit...

Ja, bővült a család. Az új jövevény egy tenyérnyi szőrös gombolyag, nevezetesen Sápi... Délután elmentem pisilni. A fürdő a padlás alatt van, és a ventillátor felett van egy hálóval befedett lyuk (ez bonyesz, oké... Lényeg, hogy a padlás-béli hangok lehallatszanak). Mi volt az aláfestő zene...: Hátborsóztató vinnyogás... Lélekszakadva rohantam fel a padlásra, és szembetaláltam magam Sápival, aki dühödten, kétségbeesetten, és dobhártyaszaggatóan nyávogott... Mondjuk már feltűnt, hogy a BolondMacskánk gömböcből ismét vonalkódra fogyott, de gondoltam -nem túl jó anya lévén- valahol elhagyta porontyait. Na, lényeg, hogy Sápi nagyon egyedül érezte magát, és ennek hangot is adott... Ölbe vettem, dédelgettem, megnyugodott. Azóta, ha leteszem, még hangosabban nyíg... Innen a neve is. Most kapott egy helyes kis dobozt a műhelyben. Ám mivel nem vagyok ott minden percben, a műhely folyamatosan nyávog... Édes kis teremtmény ez a macsek :)

Na, majd még jelentkezem. Tsók :)

 Huh... Jól felgyorsultak az események pár nap alatt...

- Megvagyunk mi (papíron vőlegény és menyasszony, aláírtuk!! ;] ),

- Megvan az időpontunk, megvan a helyünk,

- Megvan menü (ja, változtattunk, plusz egy sajttal-sonkával töltött pulyka, és a fasírt+karaj éjfél utánra megy),

- A zenészhez vasárnap megyünk megbeszélni (erről lentebb még értekezem ma),

- A dekorkérdés eldöntve, bár még tuti szerzek cuccokat,

- Megvan a ruhám (képet nem teszek fel Kedvesveszély miatt, de majd pótolom úgyis. Lényeg, hogy thai népviselet, Édesanyám is ebben állt az oltár előtt, gyönyörűűű),

- Eldöntöttük a köszönőajándék kérdését is. Egy-egy Merci csoki fejenként, arany organza masnival, kis bilétával a nevünkkel, dátummal, jól eljátszom majd velük...

- Megvannak a tanúink, a vendéglista, a főasztal névsora,

- A mai nappal elkezdtem felüléseket csinálni, na nem ipari mennyiséget, de egy kicsit csak mínuszbálnásodom majd két hónap alatt (szurkolni tessék).

Ami nincs még meg:

- A gyűrűink (hehe, remélem azért novemberre csak megvesszük)

- Kedvesnek öltöny (egy kölcsönöltönye van, de akármennyire is nem akarom, be kell ismernem, hogy nem olyan, mintha ráöntötték volna... A családban meg egy kétméteres szúnyoghuszár sem rezseg, hogy kölcsönadhassa az öltönyét, sebaj, most beruházunk, később is jó lesz),

- Holnap beíratom magam Tündérműkörmössel a naptárába, hogy fix legyen az időpontom, Tündérfodrászt, és sminkest is izzítani kell (még sosem voltam sminkesnél, juhú :D )

- Nekem cipő. Aranyszín mokaszint képzeltem el a tappancsaimra, ám mivel nem találok sehol (ha valaki tudna, hálás lennék), szerintem vadászok egy aranyszín tornacsukát. Az legalább tuti kényelmes. A ruha úgyis hosszú, ha kificcen, akkor meg egye fene...

- Menyasszörnyi torta (Életem értelme előszeretettel nevez Menyasszörnynek... Vajh miért?!). Eszterházyt szeretnénk, egy bazinagy (mondjuk 50x50-es alapú, 20 centi magas) téglatestet, marcipánnal bevonva. A tortadísz (remélem) egy Pixies pár lesz. Egerben ráakadtunk erre a Pixies csodaboltra. Ezek kis nagyszemű, hosszú orrú, -fülű, -lábú, -kezű manók, akik szerencsét hoznak a lakásodban, ha bőséges növénykörnyezetet teremtesz nekik. Annyira édesen csúnyák, hogy már-már gyönyörűek! Be is vásároltunk, egy "nemlátnemhallnembeszél" totemet, és egy makkban alvó pixi hűtőmágnest. Egyedül a tortadísznek szánt pixiespárt felejtettük ott... Webshopuk nincs, de remélem ha írok a kapcsolat pontba, megoldható valahogy. Három párfigura van, talán ez lesz, még nem választottunk:

- A fényképésszel kell még beszélnünk.

- Ja, meghívó is kell. Majd ha lesz egy kis lóvénk, gyorsan kell papírt venni, és akkor már semmi akadály. (Feltekert papír, valami szép színben, kicsit öregítve, organza szalaggal átkötve)

- Vendégház... Kicsiny falunkban működik egy ilyen is, ám (milyen a mi formánk) az idősek otthonát most tatarozták, ezért bizonytalan időre a vendégház tölti be az agglak szerepét. (nagyon remélem, hogy novemberre már minden kész lesz, mert 15 alvóvendéget lövésem sincs, hová lehetne besuvasztani úgy, hogy az Nekik is kényelmes legyen)

Hehe, a zenész. Olyan jót nevettem ma. Reggel az éttermes tulajnéni felhívott, hogy megadja a zenész telefonszámát. Én este felhívtam a zenészt. Egy kedves, középkorú úr vette fel, és bejelentette, hogy már minden elképzelésünk nála van egy papíron (????? még most fogalmazzuk az elképzeléseinket... :D ), és vasárnap átugorhatunk megbeszélni a dolgokat. Mikor kérdeztem, hová menjünk, elkezdett audiotérképként működni, neveket, rokonokat, házszíneket, estébé felsorolva, majd megkérdezte: "Jártak már itt amúgy?" szerencsém, hogy jártunk :) De nem nagyon tudtam vizualizálni, merre is kell mennünk, ezért evidens, hogy megkérdeztem: "De melyik utca?" válasz: "Fő utca, hát melyik lenne?" Annyira aranyos volt :))) Én már most a szívembe zártam a meistrot :)

Ja, meg az is egy szép menet lesz, hogy nekem meg mindjárt nyakamon az iskola. (Felnőttképzés-szakmásosos) Kedvelem az iskola titkárságának vezérét, azt hiszem ő sem utál. De azért kíváncsi leszek, hogy adja ki majd magát a helyzet... "Szia, izé... Szeretnék elkéretőzni november első hetére, mert esküvőm lesz. Jaaa, meg a második hét vége felé is lelépnék nászútra, csak két nap, nem nagy cucc, orvosi igazolást hozzak?" ;)

Szóval felpörögünk rendesen... Nemmellesleg közben még a házvásárlást is intézzük nagy erőkkel, de ennek majd egy másik bejegyzést szentelek. Lényeg, hogy nálunk semmi nem megy simán. :)

Majd még jövök, tsók.

 Helóheló :)

Ahogy haladunk a szervezkedés rögös-csúszós-árkos-bokros útján, elérkeztünk a Zene feliratú ezerszínű turistajelzésig is... Bajban vagyok basszus... A rengeteg énem közül az összes egybehangzóan kívánja, hogy különleges, találó, varázslatos zenékre vonuljunk, esküdjünk és távozzunk is.

Egy zene már tuti (habár nálunk mi tuti...), ez lesz az esketés alatt:

Imádom ezt a számot, szinte mindig spriccel a könny a szememből (Kedves szavajárásával.. Ha valamiért [elég gyakran] örömömben elbőgöm magam, már csak annyit mond: "Na mivan, megint spriccelsz?!" :D), ha meghallgatom.

Aztán bevonulásnak terveztem ezt a számot, de valószínűleg kivonulásra lesz, mert Kedves azt mondta, befelé elég "csintalan" (eh, ez az ózdi nyelv...:] ) az emelkedett hangulathoz:

Mindenesetre én szeretném látni a döbbent arcokat, úgyhogy ez bizti megszólal az esküvőn ;)

Na, most a bevonulást nem tudom... Kedves eléggé a darkos zenéket kedveli, és Ő is belátta, hogy nem túl fincsi valami hörgősre bevonulni. Én inkább az alternatív, vagy old zenéket szeretem. Elsőszámú favoritom a The Beatles, terveztem a Here Comes The Sun c. számukat is bevonulásnak:

Ezt is nagyon szeretem, stílusos is.
Viszont nagyon alaposan szeretném lerágni a zenekérdés csontját, mert olyan "igazit" szeretnék. Hogy ne az legyen, hogy az esemény után eszembe jut: vazze, erre kellett volna inkább... Valószínüleg azért nyűglődöm ennyit, mert mindkettőnk életének szerves részét képezi a zene, na meg szeretném, ha évek múlva is fel-felbolydulnánk rá a családban, baráti körben: "de jó zenék voltak az esküvőtökön"...
Szóval ötleteket várok ezrével ;) Ki kéne találni valami jót, eredetit :)

Majd még jövök, tsók.

 Halló :)

Megérkeztünk Ózd helyes kis városából... Csodás négy nap volt, nagyon élveztem. Egyik fő mozzanat volt, hogy Kedvessel megtörtént az első tánc :) Soha nem táncoltunk még. Na, elmentünk egyik este, és most sikerült úgy becsiccsentenünk, hogy roptuk is együtt :) Azóta gyakran felhangzanak a Rugóláb, és Jampi becézetek is. De a legédesebb az volt, mikor a Bikini Közeli helyeken-jére lassúztunk, és Tőle szokatlan (spicces) fahangon zengedezte végig a fülembe a számot. Annyira édes volt...

Sok szép helyen jártunk, a Mátrától kezdve Egeren át, az ózdi "velencéig"... Nagyon élveztem. Bár Velencénél elkapott a pityergés, hogy ilyen gyönyörű házakat hagynak veszni... Nagyon le vannak lakva...

Sűrű négy nap volt. Megérkezésünk éjjelén belecseppentünk egy pléjsztésönparti közepébe, de csak bambultunk, és inkább el is kúsztunk lefeküdni.. Aztán huszadikán történt a tánci, majd másnap szalonnasütés. Sok-sok beszélgetés KedvencSógornővel, új emberek. Egerben bővítettük a Fable gyűjteményt (Könnyű álom), nagyon örültem :)

Aztán ma megtörtént a nagy esemény :) Tegnap lementünk a Balatonra meginni egy kávét, és elkezdtünk beszélgetni. Elgondolkoztunk, hogy necces ez így, hogy nem tudunk fix időpontot az esküvőre, és nem tudunk mihez szervezni... Ekkor eldöntöttük, hogy nem várunk a Szüleim lehetőségére, lefixálunk egy időpontot, és ha közben úgy hozza a sors, hogy lesz annyi kis családi lóvé, meg van oldva, de ha nem, akkor kigazdálkodjuk a Kedves tartalékaiból, és majd rendezzük utána. Szóval így esett, hogy ma az önkormányzaton találtuk magunkat :) Természetesen ez sem ment zökkenőmentesen...

Reggel bementünk, az illetékes persze nem volt bent. Másfél órát vártunk, mire mondták, hogy inkább délután nézzünk vissza. Na, elmentünk vásárolni, ittunk egy kávét, és visszamentünk. Ügyintézőnéni megtalál, időpont stimmel, szabad, papírok kitöltve, születési anyakönyvi kivonatot otthon felejtettük... A vicc, hogy fél évig nyüstöltem Kedvest, hogy "ugye nem hagytad Ózdon az anyakönyvidet? Majd kell, ha bejelentkezünk..." Hehe... Kocsiba be, hazarohan, előkeres. Közben megpróbáltam a zárt kocsiajtót kinyitni (vajon miért?!), a kezem megcsúszott, ennek eredményeként "RECCS", az egyik karmom ott kallódik az önkormányzat előtt... "Körmömet egy időpontért!" Szóval anyakönyviket bevittük, nevemet kiválasztottam ("vezetéknév-né" leszek), már csak a polgármester asszonnyal kell egyeztetünk, hogy mit és hogyan szeretnénk.

Ünnepélyesen bejelentem, 2010. november 6-án férj és feleség leszünk. (Remélem... :D) Ez azért gyönyörű időpont nekem, mert Édesanyámék huszonkét évvel ezelőtt ugyanezen a napon álltak oltár elé. Azóta együtt húzzák az igát, hegyeken és völgyeken keresztül egymásba kapaszkodva. Remélem, ez jó ómen :)

Jahm, sérelmeztem Kedvesnek, hogy már fix időpontunk van, leánykérésnek meg még híre sincs... Erre csípőből azt válaszolta, hogy majd november hatodikán reggel hétkor megkérdez... Nem is mi lennénk :)

Szóval most boldog vagyok, tervezgetek, hurrá :) 

Majd még jelentkezem. Tsók.

Ilyen szép őszt szeretnék idén is, léééégysziIstenem :)

 Szépjónapot!

Haladunk a szervezkedéssel. Voltunk Kedvessel a kinézett étteremben, hogy kérjünk egy laza tájékoztatást úgy átlagban, hogy hogy is mennek ott az esküvők.

Na, amit lefixáltunk :)

Menü:

Leves: Újházy tyúkhúsleves

Húsok: Fasírtgolyók, Csabai karaj, Puszta steak (speckó), sült-és töltött csirke

Köret: hasábburgonya és rizs, + savanyúság

Éjfél után a maradék husik vissza, mellé meg francia- és majonézes krumplisaláta.

Az italokkal nagyon rendesek, pontosan nem értettem, nem vagyok benne annyira otthon, de elviekben mi megszabhatjuk, hogy milyen pia legyen, abból bestandolnak, és úgy számolják ki utána a költségeket.

Arra gondoltunk, hogy legyen csapolt sör, cherry, vodka, konyak, meg jéger, vagy unicum. Bort veszünk Egerben (csütörtökön indulunk, hurrá nyaralunk :]), üccsinek meg kóla, narancslé, mentes meg bubis víz, rostos narancs, meg alma.

Szerintem ez nagyon pöpec kis menü. :)

Ami meg végképp elnyerte a tetszésemet azon kívül, hogy nagyon szimpatikus, és segítőkész tulajpár beszélgetett velünk, az az volt, hogy nincs terembérlet, felszolgálási díj, dekorpénz. Sőt, a dekorhoz van egy csomó cuccuk, és ingyen segítenek akár abból is díszíteni. Ja, és még zenészük is van, akitől kérnek nekünk árajánlatot.

Nagggyon-naggyon a szívembe lopta magát a hely :)

Mostmár csak azért öklömnyi a gyomrom, mert időpontunk még mindig nincs... Nem merünk bemenni az anyakönyvibe, mert nem tudjuk, mikor jön meg az a lóvé, amiből lagzizhatunk... Sejtésünk van, "talán ebben a hónapban, vagy a következőben, esetleg a rákövetkezőben..." , de így nagyon nehéz szervezkedni... Ideges is vagyok emiatt rendesen. Úgy vágyom már rá, hogy úgy igazán szervezhessük :)

Na de mindegy... Helyzetjelentés letudva, még jelentkezem. Tsók.

Szabadidőm megcsappant, Kedves hazaért. De azért írni szakítok időt.. :)

 Hjajj, hol is kezdjem...

Szóval szombaton Kedves hazaért, vasárnap már ment is fusizni egyik barátjával. Megszabadult a vendégebéd kötelezettségétől... Az ebéd a körülményekhez képest jól sikerült.. Készültem rá nagyon, ergo tudtam, hogy becsúszik majd egy sírógörcs. Igazam lett... Vasárnapi szinopszis című rovatunk következik:

A sajtos fasírtban elveszik a sajt...

Újkrumpliból ne csináljunk hercegnőburgonyát, mert marhára leragad...

A halmok alján leledző sütőpapírmaradványok nehezen emészthetőek... 

Ne álljunk neki úgy sütni-főzni, hogy nem néztük meg, mennyi gáz van a gázpalackban...

Murphy bácsi törvényei szerint a megnézetlen gázpalack kifogy, mikor fontos ebédet készítünk...

Kifogyott...

Sírógörcs...

Palackcsere, leragadós hercegnőkrumpli.

Végső megoldásként sületlenül tálalom a formára nyomott burgonyapürét...

A hagymakrémleves tökéletes (lett volna, ha nem fut ki fele, pedig tényleg csak egy pillanatra fordultam el...).

A kapucíner bomba isteni, csak felvágás után önálló életre kelt, és békésen folyókázott lefelé az asztalról...

Mindent összevetve a vendégek imádták az ebédet, csak nekem pusztult el három és fél millió agysejtem...

Aztán hétfőn töltöttem életem legszebb születésnapját :) Kedves reggel keltett az ajándékaival: három példánnyal bővítette Fable Gyűjteményem (Tündértánc 1-2, Mennyből a csontváz), és vett egy ékszertartót, ami egy felöltöztetett próbababát formáz. Nagyon csecse, már régóta nézegettem :) Aztán kiadta az ukázt, miszerint kapjam össze magamat. (Hováááá megyűűűűnk?! -Sehová...) Szóval összekaptam, és mentünk a sehova... Elvitt az egyik kedvenc éttermünkbe vacsizni, utána pedig moziba. Jaj, nagyon jól éreztem magam, nagy lepetés volt :)

Közben reggel Édesanyámék a kedvenc sóspogácsámmal köszöntöttek, Unokanővéréktől pedig kaptam egy harisnyakötőt az esküvőre (valami új, valami kék), ezt Édesapám előszeretettel próbálta hajpántként hasznosítani, már csak egy cumi hiányzott az arcából, hogy a megtévesztésig hasonlítson egy bajuszos, jóllakott csecsemőre. Imádtam.

Ja, vasárnap-hétfő-kedden katasztrófavásárlást tartottunk... Ez annyiból áll, hogy egy olyan ajándékboltban volt átlag 70%-os leárazás, ahol a teljes áras cikkekért csak a nyálunkat szoktuk csorgatni... Szóval megláttuk az akciót, beszabadultunk, és idült boltkórosként ordibáltuk egymásnak: "Hozd, még azt is, az is tetszik, imádom, de gyönyörűűű!" Na, most a három nap alatt 15ezer ropogós forintért 60ezer forintnyi szépséget és csecseséget vettünk... Vettünk egy kandallóra való antik hatású faórát (kistestvérét megvettük Édesapámnak szülinapra), egy faligyíkot (faragott gekkó, falravaló és nagyon szép), egy nagy, bőrrel borított fa ékszerdobozt nekem, egy kisebb dobozkát, két szerencsehozó fa elefántot, egy fa, szintén bőrborítású zsebkendősdobozt (olyan kihúzós kozmetikai zsepist), egy gyönyörű fa-bőr kombós bortartót, egy termésekkel, levelekkel borított merített papíros könyvet az esküvői jókívánságoknak, egy vízinádas képkeretet, és egy rafia lámpaburát, egy egyiptomi szobrot, egy bambusz szélcsengőt a teraszra, meg egy kisebb ékszerdobozt szülinapra Sógornőnek. Ja, és a beleszeretett szerzeményem: egy kis lakáskulcsos szekrény. Falra szerelhető, fából van, kis rombusz alakú díszítésekkel, az ajtó közepe pedig vászonnal van borítva, és kerámiadíszek vannak rajta. Nem lehet betelni vele... Innen születésnapra még kaptam KedvencNagynénitől három festett gyümölcsös, kerámia kávé-és egyéb tartót a leendő konyhámba.

Úristen, ez leírva még mániákusabbnak tűnik...

Szóval el vagyunk látva kiegészítőkkel, már csak a lakást kell megvenni... Tudjátok, a gomb már megvan...

Később azért csatolok egy képet a szerzeményekről, hogy érthetőbb legyen a fanatizmusom :)

Áttértem a gyümölcsökből, zöldségekből álló, húsmentes étkezésre. Ez most csak közlés, későbbi bejegyzésemben majd belemegyek részletesebben is. Egy részről elkezdtem taszítódni a húsféléktől, másrészről filozofálgattam is... Igazándiból még csak pár napja nem eszem húst, de már határozottan jobban érzem magam az ezerszínű, ezerízű, varázslatos salátáktól, zöldségektől és gyümölcsöktől. Testileg, lelkileg egyaránt.

 Sziasztok, leültem elszívni egy cigit, amíg kihűl a piskóta.

Kérdés: Minden háziasszony szokott vesződni a piskótatekerccsel? Pontosabban annak repedési képességeivel... Mert én mindig. Próbáltam már Nagymama vizes konyharuhával feltekerős módszerét, repedt. Próbáltam csak úgy natúrban tekerni, repedt. Aztán belenyugodtam. De nemrég -sajnos, elfelejtettem hol- olvastam a neten egy jónak tűnő praktikát: még melegen, a sütőpapírral együtt kell feltekerni. Aztán ha kihűlt, kitekerem, töltöm, visszatekerem. Láss csodát: MŰKÖDIK! Csodálatos, sima, repedésmentes piskótatekercset csináltam, életemben először sikerült esztétikailag is finomra :) Most hűl a második, és egyáltalán nem vagyok ideges :D (nemmellesleg a kapucíner bomba készül, már nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre, ami holnap délben derül ki, addig a hűtőben pihen, lelakatolva)

Kedves 20 perce írt esemest, hogy indul Pestről. Ez a második átszállása. Két és fél óra, és látom :) Édes volt, azt írta: "Most szálltam fel a buszra, mindjárt indul. Sietek." Vizualizáltam, hogy lehet busszal sietni... :D Legközelebb tényleg kocsival megy/ünk.

Hjaj, össze kell kapnom magam, még a sütit be kell fejezni, aztán emberi fejet kell varázsolnom magamnak. Jön az Apus :)))

 Szépjóestét :)

Hejj, de leharcolt vagyok. Tessék elképzelni, akkora nagy vihar volt itt nálunk, hogy majd bepisiltem ijedtemben... Hajnalban, takarítás után békésen olvasgattam. Fél ötkor összefutottam melóból hazaérkező Édesapámmal, "jóéjszakát" kívántam neki, aztán csak olvasgattam tovább. Néhányszor már lepottyant a fejem, olyan békés kis félálomban voltam. És akkor... CSATT! Akkorát villámlott, majd mennydörgött, hogy azt hittem, az ablakok is beszakadnak (mondjuk ilyen koros ablakoknál egy kis szellő sem vicces). Naszóval én egy csapásra magamhoz tértem kellemes delíriumomból, és rohantam át Édesanyámhoz, hogy megnézzem, jól van-e, megijedt-e. Anya teljes gyermeki békében horkolt... Csak nekem volt 240 a vérnyomásom, 320-as pulzussal kb. Pedig amúgy szeretem a vihart. Ja, nem mellesleg a Kutya is kiborult. Reggel találtam meg ténykedésének nyomait: felborult virágcserepek, összegyűrt padtakaró, lábnyomok a teraszasztalon (!!!). Csillagom, úgy tűnik, nem szereti a vihart :)

Aztán irány bevásárolni, mindent megvettem a vasárnapi menühöz. Ja, nem csillagfasírt lesz (ez már központi problémámmá vált, bocsi...), hanem golyók, a közepükben kis sajtdarabokkal. Nyamm :)

Az éjjeltakarítás folyományaként erős izomlázam lett. Erre rátettem egy lapáttal, négy darab kisteher gumit (felnivel együtt!) hordtam be a műhelybe, és tornyoztam fel. Valószínű, hogy fáradozásom hangos volt, mert a kapu előtt népes kis nézőközönség gyűlt össze (rendezvény volt szemben).

Szóval épphogy kimosakodtam magam a gumikból, és letettem a popóm, megérkeztek a Hollandok. (Testvérgyülekezet, templommal szemben lakunk, ide érkeznek, itt pisilnek, ide esnek be először) Én naiv, most valahogy nem számoltam vele, hogy akár be is látogathatnak. A lakás háborús állapotot tükrözött a szobarendezés miatt, úgyhogy egy csavarral bezártam a kutyát a folyosóra, a vendégeknek pedig kijelentettem, hogy "The dog is afraid of everything, so he started to be mad. I don't want him to bite you all... Can we drink a coffee outside?" (Ez hevenyészett angolomban annyit takart, hogy a Kutya fél és hülye, nem akarom, hogy halomra harapjon benneteket, inkább kávézzunk kint...) A kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt: Kedves keze nyomán a kert csodás állapotban van, úgyhogy kint is jól érezték magukat. A Kutya meg gazdagabb lett egy mosogatószivaccsal. ("Jé, ki adott a Kutyának kenyeret? Baszki, az a szivacs....") A vendégek pedig nem látták a rendetlenséget. Szóval welcome-kávé letudva, mindenki ment a helyére, szállására. Majd még találkozunk.. Szerencsére ebédre nem az egész kiccsapat jön.

A kávézás úgy zajlott, hogy szép sorban szállingóztak az emberek (szám szerint kb. 9), kipakoltunk egy rakat kávésbögrét, én meg töltögettem mint a gép. Na, négy bögre kávé megmaradt. Ahogy elmentek, Édesanyámmal egyszerre rogytunk le a teraszon, és fejenként két maradékkávét mély egyetértésben elfogyasztottunk... Értékmentés.

Aztán beszéltem Tentepasassal is, holnap háromnegyed tizenkettőkor indul, és este fél nyolcra ér haza. Nem irigylem szegényt. Legközelebb együtt megyünk, és kocsival. Hoz nekem Fablét kölcsönbe Sógornőtől, hurrá, Olvasni fogok :) 

Ja, a címben szereplő epe. Nem részletezem, rajtam keresztül távozott a külvilágba... Én ilyen szarul még nem voltam. Pár éve nem tudok tojást enni, mert epegörcsöm lesz tőle. Meg még néhány étel szerepel a feketelistán. Na, ma CSAK pirítóst ettem, ilyen kedvem volt. A nagy diétás kajától hopp, a keserű Vuk meglátogatott (elnézést). Lehet, hogy az a raklap fokhagyma nem kellett volna rá... mármint a pirítósra ;) Szóval most megy a tea-háztartási keksz kombó, bár az is elég nyögvenyelősen. Mint a csárdás. Csak más irányba... Egyet lenyom, kettő visszaköszön... Blőe :)

Na, lassan elvonulok... Rengeteg dolog vár reggel... Meg kell sütnöm a tortát, meg meg kell szabadulnom a tetemes szőrmennyiségtől, amit Kedves távozása óta felhalmoztam.. (bocsi :D)

Jó éjt. Tsók.

 Jelentem, a bejegyzés címe teljes egészében az újonnan felvett művésznevem. A "mániákus pedáns" -t lásd lent. A gömbvillám pedig alkatomra, és sebességemre utal..

Basszus... Ebbe belebetegszem... Egész eddigi életemben arra törekedtem, (s művészi szintre hoztam veleszületett tehetségem) hogy a lehető legnagyobb rendetlenséget alkossam meg magam körül. Na, megjelentek a végletek: ez teljesen a visszájára fordult. Baráti kapcsolatot ápolok Domestosszal, előre köszönök Vízkőoldónak... Elnézést, ha bárkit untatna bejegyzésem részletessége, de annyira meglepődtem mai akciómon, hogy nem bírom magamban tartani... :)

Átvettem Édesanyámtól a stafétabotot (aki ugyan nem pedáns, de az élhető muszájszintet mindig fenntartotta), aki évekig "tanított" az éjjeltakarítás művészetére. Édesapám éjjel dolgozik, ezért mi is berendezkedtünk a fordított életmódra. Ez nálam abban nyilvánult meg, hogy éjszaka olvastam, neteztem, rajzoltam, bármitcsináltam, mindezt atomrendetlenül. Na, most előtérbe került az éjjeltakarítás. Édesapám szobája egy merő káosz volt (azt hiszem, Tőle örököltem a renddel való örökös harcom), fogtam, rendet tettem, de nagggyon alaposan. Mindent letörölget, lemos, elpakol, kidob, felmos, porszívóz. Ennek fél tizenkettőkor álltam neki, és egy órára végeztem is. Cigiszünet, és a következő műsorszám a fürdőszoba. Minden zuhanykabin így vonzza a vízkövet?! De sebaj, isteni vízkőoldóm van (mindenkinek melegen ajánlom a Lidlis vízkőoldót, nagyon hatásos), megoldottuk. Minden csillog villog, még a vécépucc sem okozott gondot (elnézést). Mindennel hajnali kettőre végeztem, és -bár hulla fáradt vagyok- nagyon elégedettnek érzem magam. Apus büszke lesz rám :) Azt hiszem, a Vele való együttélés is nagyban hozzásegített ahhoz, hogy előbb-utóbb kibukjon a rendmánia. Zavart, hogy Ő csinálja azokat a dolgokat, amiket elviekben nekem kéne. Gondolok itt a takarításra elsősorban. Mondjuk arra a szintre úgy gondolom, sosem fogok elérni, ahol Ő áll. Ezzel arra célzok, hogy plö  kapcsolatunk hajnalán, az összeköltözést követő első hónapokban sietve indultunk valahová. Összekaptam magam, és az ajtóban toporogtam. De Kedves csak nem jön... Benézek a szobába, és látom, hogy Életem Szerelme angyali nyugalommal pucolja a tévéképernyőt. Na, azt hiszem, akkor támadtak először gyilkos gondolataim... :) De mára már hozzászoktam... Ha fontos helyre megyünk, akkor a megbeszélt időpont előtt másfél órával elkezdem noszogatni, hogy még nyugodtan kiélhesse hirtelen támadt takarítási ingerét. ;)

Na, elég a rendből, abbahagyom :)

Kedves csak szombaton jön... Elhúzódtak a munkálatok, amik miatt ott van. Kicsit durciztam magamban, hogy nagyon arra számítottam, hogy holnap (ill. ma) már itthon lesz, de hát, mit lehet tenni... Nem felejtette el az ékszerboltot :) De nem járt sikerrel. Mesélte, hogy az eladó néni mutatott neki gyűrűket. Talált olyat, aminek darabja 9000 Ft volt, de azt mondta, az úgy nézett ki, mintha aranyszínű alufóliából hajtogatták volna. Aztán a következők meg már 60-70.000 Ft/pár árban mozogtak. Nagyon meglepődött, és csípőből rákérdezett a néninél: nincs valami normál kategória a gagyi és a marhadrága között? Naná, hogy nem volt... Szóval ezt bebuktam/tuk...

Jaj, izgulok ám :) Azt mondta, tanakodott a születésnapomon, és már nagyjából kitalálta, mit is akar. Annyit mondott, hogy nem olyan valami, amit idead, oszt jóvan, megy a polcra. Ez nagggyonjó, remélem valami jó kis élményben lesz részünk. Már kimozdulnék kicsit. De lehet, hogy rossz irányba okoskodok. Majd kiderül..

Azon gondolkozom, hogy talán le sem fekszem ma. Mióta Kedves nincs itthon, az alvásigényem jelentősen lecsökkent (ugye minek, ha egyedül unalmas?!), meg kora reggelre Édesanyámmal közös teszkózást tervezünk elkerülve a pénteki fejetlenséget. Négy óráért meg már nem is érdemes ágyba bújni.

Na, abbahagyom, aztán majd még jelentkezem. Tsók: a gömbvillám.

 ... Avagy a munka mindent legyőz.

Dühösen tényleg nem szabd lefeküdni, nem tesz jót a gyomrodnak... :)

Szóval a munka legyőz, ezért bele is temettem magam. Idegből domestosoztam ki mindent, meg pakolásztam, éjjel kettőig porszívóztam.

Mindezt azért, mert Kedves felhívott enyhén kapatosan, hogy jelezze: életben van Ő, csak egy barátjával kártyáznak. Nem, nem ez zavart. Örülök, hogy jól érzi magát, igyon is, csak vigyázzon magára. Sosem voltam az a nő, aki megszabja a "decsakkétsört" határt. Azon húztam fel magam, hogy tessék... Ez elmegy egy hétre, és minden este van valaki, akivel szórakozik, jól érzi magát. Én meg legtöbbször itt ülök, blogolgatok, vagy valamit a lakásban pepecselek. Persze, ha igazán akarnám, lenne ember, akivel elmehetnék én is kikapcsolódni. De rájöttem, hogy az esetek többségében talán nem is akarom igazán. Megharagudtam magamra. Ilyen fiatalon már be lennék savanyodva? Fennen hirdettem, hogy engem tökéletesen kielégít a kis családi életem, én már bőven kibuliztam magam egy jó időre. És igazándiból valahol mélyen még mindig ezt érzem, csak most előtört belőlem a dacos kiskölyök. Hogy én miért nem, ha más igen?!

Na, mindegy, már le is nyugodtam, csak szar volt az íccakám. Olvastam, forgolódtam, költői kérdéseket tettem fel az állandó társamul szegődött szúnyogoknak, majd olyan 3 felé elnyomott az álom. Pilóta piskótatallérról álmodtam :) Ez már a vég... :D Most újult erővel kezdtem a napot, de valahogy még mindig bennem motoszkál ez az egész. Majdcsak túlteszem magam rajta :)

Na, még jelentkezem. Tsók.

 Jelentem, összeállt a menü vasárnapra :)

Leves: Francia hagymakrémleves. Cipóban szerettem volna, de rájöttem, hogy az öregúr annyit eszik, mint egy kismadár, a másik pasas sem túl nagyétkű, úgyhogy csak kárbavesznének a cipók. Ezért sajtos pirítóst teszek a tányér aljára. A célnak az is megfelel :)

Főétel: Fasírtcsillagok (vagy golyók, ugye ahogy sikerül, de már nem reménykedek annyira a mintásban...) hercegnőkrumplival. Ez szerintem nagyon csecse lesz :) Imádom a hercegnőkrumplit, isteni finom, és egy olyan egyszerű dolgot, mint a fasírt is nagyon feldob.

Desszert: Kapucínerbomba. Találtam a neten egy receptet, egyszerűen gyönyörű. Ilyet már csináltam, csak túrósan, Charlotte torta néven. Isteni volt :) Ennek külön örülök, mert rengeteg krém van benne, és Édesapám odavan a krémes sütikért. (Mellékesen jegyzem meg, hogy cukorbeteg [inzulinnal], de meg sem kottyan Neki a krémes süti, avagy egy tábla csoki... A sírba visz.) Itt a süti receptje, hátha valakinek elnyeri a tetszését :) : http://www.nosalty.hu/kapuciner_bomba_recept_1161

Ergo letudtam a szülinapi tortám is :D Édesanyám nyígott egy sort, merthogy nekem évek óta nem volt tortám, Ő most akart sütni egyet, én meg mindenkinek sütök, de ezt úgysem tudja lekörözni, satöbbi, közben mellesleg felsikoltott, hogy "JAJ, akkor a szekrénysor lesz a szülinapi ajándékod" (Tőlük kértem kölcsön a tízest, hogy ki tudjam fizetni, mertugye "tőkepénzes" Papus nincs itthon) :D Szóval mindent letudtunk. ;)

Ma egész nap feküdtem... Vigyázzatok magatokra, nem tudom mi kering a levegőben. Múlt szombaton nagyon elkezdett fájni a torkom, mára elértem odáig, hogy az orrom és a torkom bizonyos időközönként nagy mennyiségű gennyet produkál (elnézést). Meg általános gyengeség, fejfájás ésatöbbi.

Édesapám diagnosztizált: "Néééémááá', belebetegedett, hogy nincs itthon Api" :D

Jut eszembe. Bírom, ahogy Kedvessel szúrkálják egymást... Az Uram rendmániás, Édesapám pedig a zseni, aki átlát a káoszon. Na, most, hogy közösen használják a műhelyt, minden mértanilag pontos rendben van, viszont senki nem talál semmit... Mindig megmosolygom, mikor csak annyit hallok a műhelyből: "Hová tette ez a f*szkalap...?!" Ha öblös morgás, akkor az Jóapámtól származik. Ha elgondolkozott, filozófikus költői kérdés, akkor az a Kedves...

Azóta szállóige, hogyha a családban valaki nem talál valamit: "Mi van, nálad is a Krisz pakol?!" :D

A másik kedvencem... Én általában Szivemnek hívom a Kedvest. Na, ezt Édesapám tökéletesen eltanulta. Hangulatától függően különböző hanghordozásban ordít a lakás különböző pontjairól: "Szííííveeeeem, jössz segíteníííí?" Ilyenkor szakadok :)

Na, elvonulok meglocsolni a füvet... Szerintem, mire kiérek az udvarra, szakadni fog az eső. Nagyon lóg a lába...

Tsók. Még jelentkezem.

 Most beszéltem Kedvessel. Valszeg már pénteken utazik haza, juhé :) Ennek örömére beburkoltam egy fél zacskó pattogatott kukoricát. :P

Ma ismét bútorrendezés volt soron, elmélkedős bejegyzésem után. Két teli szekrény, öt könyvespolc különböző helyekre, a könyvek még mindig a szoba közepén, csinos kis tornyokban. Szétcsavaroztam Édesanyám nyoszolyáját, felét kivittük (kinyithatós sarokágyas izémicsoda), a Kutya lelkesen asszisztált, ennek következtében majdnem meghaltam :)

Rájöttem, hogy nem is vagyok annyira elveszett a Papper nélkül. Most, hogy nincs itt, Béci, a Tőle kapott lepkeorchideám még mindig él (még infúziót sem felejtettem el adni Neki tápoldat formájában), Hédi, a cserepes chilipaprikánk is gyümölcsözik (vagy mi, lényeg, hogy sok paprika van rajta), és Médi, az újonnan lőtt trombitavirág sem satnyult tovább (bár ennél válságosabb állapotba szerintem amúgy sem kerülhet). Papus frissen vetett füve csak úgy harsog az udvarban, minden nap meglocsolom. A Kutya még nem halt éhen (ha egy este kimarad, Édesanyám pótolja helyettem, köszi Anya). A Macska önálló, ha éhes úgyis betalál. Én még kilátszom a romhalmazból, és tudom, hogy mire hazajön a Kedves, össze is fogok rámolni.
Szóval nem vagyok reménytelen, de Apus társaságában sokkal reménykeltőbb :D

Még visszavan a vasárnapi ebéd a holland barátokkal. Azt nem tudom, milyen sütit süssek. Basszus, hisz vasárnap már Papus is itthon lesz :))) Oké, kezdek belekeveredni a napokba...

Aztán a napokról jut eszembe, hogy jéé, kereken egy hét múlva születésnapom lesz :) Tavaly megkérdezte a Kedves, hogy mit kérek. Én előadtam, hogy "áááá, semmit, nehogy vegyél valamit, neeem kell"... Na, itt csesztem el, komolyan vette... Sosem akartam elhinni, hogy ennyire fafejűek a pasik. Az egyszerű közlésemet, ami azt burkolta, hogy "könyvet, ékszert, parfümöt, csokit, hintalovat, gyertyafényes vacsorát, Barbie-t és Ken-t, és amúgy mindent, amit meglátsz" nem tudta értelmezni :D Ezért, mikor mielőtt elment, és előkerült a kérdés, miszerint mit kérek, csak velősen ennyit mondtam Neki: "Mindent!". Remélem, eltalálja :D

Amúgy, ezek az ajándékozások nem mindig sülnek el profin... Márciusban volt a Tentepasas szülinapja. (Ő általában komolyan gondolja, hogy nem akar ajándékot, de én ezt sosem veszem figyelembe.) Már egy ideje nézegettem, hogy bizonyos időszakonként nem lehet lepattintani a tévéről. Aztán már azt is felfedeztem, hogy ilyenkor a Spektrumon és társain űrkutatós, bolygóvizsgálós műsorok mennek. Aztán kis idő múlva elkezdte mondogatni, hogy Neki egyszer majd lesz egy ilyen hiperszuper távcsöve, amivel a teraszról bámulja a csillagokat, a Kutya a lábánál döglik (ez persze lehetetlen, a Kutyánk csak akkor maradna nyugton, ha tényleg "döglene"), és minden milyen szép lesz. Na, több sem kellett, rágúgliztam a távcsöves webshopokra, és mikor kinéztem egy szimpit, csak úgy mellékesen megkérdeztem, hogy az jó-e, amivel a Hold krátereit lehet látni. Azt mondta, az tökjó. Mondanom sem kell, megvettem... Azt meg pláne nem kell mondanom, hogy március óta egyszer volt használva... Akkor, mikor már toporzékoltam, hogy ugyanmár, talán próbáljuk ki (kipróbáltuk, semmit nem láttunk :D)... Többet nem paliz be. Nem kap űrállomást :) De jó benne, hogy mikor legutóbb fotós melóm volt, a dögnehéz állványom helyett a távcső ultrakönnyű állványát vittem magammal :)))

Milyen jó így nosztalgiázni kicsit :) Olyan sok élményünk volt eddig együtt. Ezeket senki nem veheti el :)